Súlycsökkentő táborok felnőttek számára massachusettsben

Az egyik füles karosszékben ül, közvetlenül az olvasóterem ajtaja mellett, és figyeli, ahogy Mike végez a néhány utolsó esti olvasóval — egy idős hölggyel, aki papírfedelű rémregényeket szorongat, egy férfival, akinél egy hatalmas kötet van a polgárháborúról, meg egy vézna sráccal, aki arra vár, hogy kivehessen egy regényt, melynek a fölső sarkába, a fóliára hétnapos kölcsönzési címke volt ragasztva.

Bill látja, hogy ez az ő legutóbbi regénye, de egy csöppet sem lepődik meg, és nem érzi, hogy a fölfedezés különösebben megdobogtatná a szívét. Úgy érzi, ő már nem lepődik meg semmin, és hogy véletlen fölfedezések nincsenek, ez csak érzéki csalódás, amiről a végén úgyis kiderül, hogy álom volt csupán.

Egy csinos lány skót kockás szoknyában, amit nagy arany biztosítótű tart össze Úristen, évek óta nem láttam Sophia bush veszteség súlya, gondolja Bill, megint divatba jön? A zajok — könyvtárhoz illően — fojtottak, megnyugtatóak: cipőtalpak és -sarkak tompa nyikorgása a vörös-fekete linóleumpadlón; az óra egyhangú tiktakolása, ahogy komótosan pergeti az időt; a másológép macskára emlékeztető dorombolása.

A fiú fogja a William Denbrough-regényt, és odamegy a másolónál álló lányhoz, aki épp végez, és kezdi összeigazítani a kész lapokat. A lány hálás mosolyt villant rá. Jó éjt, Billy.

Stephen King - Az - 2. kötet

Ti ketten egyenesen hazamentek. Hanlon — feleli Mary kellő komolysággal, és enyhén belebokszol a fiú vállába. Amikor ezt csinálja, a csinos, mérsékelten kívánatos középiskolás lányból átalakul afféle szeleburdi, már nem teljesen ügyefogyott tizenegy évessé, amilyen Beverly Marsh volt Az ember nem tud vigyázni egy gördeszkán, miszter, mondja egy fantomhang a fejében, és Bill szomorú felnőttmosolyra húzza a száját.

Nézi a fiút, ahogy kitárja az ajtót a csaja előtt. Az előcsarnokba mennek, egyre szorosabban egymás mellett, és Bill a könyve honoráriumát tenné rá, azét a könyvét, amelyet a Billy nevű fiú a hóna alatt tart, hogy mielőtt kinyitotta volna a lánynak a külső ajtót, csókot lopott tőle.

Nagyobb marha vagy, ha nem loptál, Billy fiam, gondolja. Most pedig kísérd haza épségben.

Az isten szerelmére, kísérd haza épségben! Bill bólint, és keresztbe teszi a lábát. A papírzacskó egy kicsit zizeg az ölében. Van benne egy fél liter konyak, és átfut az agyán, hogy még soha életében nem kívánt úgy egy kis italt, mint most.

Mike majd ad vizet, ha jéggel nem is szolgálhat — és jelen pillanatban úgy érzi, megteszi nagyon kevés víz is. A Silverre gondol, amit nekitámasztott Mike garázsa falának a Palmer közben. És innen a gondolatai természetesen arra a napra terelődnek, amikor a Pusztában találkoztak — csak Mike nem volt ott —, és mindegyikük újra elmondta a maga történetét; leprások a tornácok alatt; elfoglalt anya útmutató a fogyáshoz járkáló múmiák; vér a lefolyóból és halott fiúk a Csatornában, fényképek, amik mozogtak, és elhagyatott utcákon kisfiúkat üldöző farkasemberek.

Mélyebben bementek a Pusztába aznap, július negyedike előtt, jut most eszébe.

Kímélő jóga méhsüllyedésre, csípő körüli szövetek erősítésére, gátizom gyengeségre

A városban forróság volt, de a Kenduskeag keleti partjának sűrű árnyékában hűvös. Emlékszik az egyik betonhengerre, nem messze onnan, ami magában búgott, mint a xeroxgép az imént a csinos középiskolás lánynak. Bill emlékszik rá, és arra is, hogy amikor mindenki elmondta a maga történetét, hogyan néztek rá a többiek. Azt akarták, hogy mondja meg nekik, mitévők legyenek, hogyan fogjanak hozzá, de ő egyszerűen nem tudta.

És ez a nemtudás egyfajta kétségbeeséssel töltötte el. Ahogy most Mike hatalmas árnyékára néz az súlycsökkentő táborok felnőttek számára massachusettsben sötét lambériás falán, egyszeriben eltölti a bizonyosság: akkor nem tudta, mert nem volt teljes a létszám, amikor azon a július harmadiki délutánon találkoztak.

A létszám az elhagyatott kavicsbányánál, ott, a szeméttelep mögött lett teljes, ahol is à Pusztából könnyedén ki lehetett mászni mindkét oldalon — a Kansas utca és a Merit utca felől egyaránt. Pontosan ott, ahol most az államközi országúti felüljáró ível. A kavicsbányának nem volt neve; omladozó fala azért is volt veszélyes, mert benőtte a gyom meg mindenféle bokrok. Ott még mindig rengeteg muníció volt — több mint elég egy apokaliptikus kőcsatához.

De még azt megelőzően, a Kenduskeag partján fogalma se volt, hogy mit mondjon — mit akartak volna hallani tőle?

Doktor Úr! Segítségét szeretném kérni. Egyik hónapról a másikra leállt.

És mit akart ő mondani? Súlycsökkentő táborok felnőttek számára massachusettsben emlékszik a zenére.

Prof. Dr. Balázs Csaba - Endokrinológus | Csalákisberikonyvtar.hu

Little Richard. Halk zene. És a szemében fénynyilak. Azért emlékszik a fény nyilakra, mert 2 Richie fölakasztotta a tranzisztoros rádióját annak a fának a legalsó ágára, amelynek aztán nekitámaszkodott.

(PDF) A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése | Gábor Szendi - kisberikonyvtar.hu

Noha árnyékban voltak, napfény táncolt a Kenauskeag vizén, ahonnan a rádió krómfelületére villant, onnan meg egyenesen Bill szemébe. El is zárta, noha Bill szívesen hallgatta volna; utána szinte üvöltött a csönd, amit csak a víz kotyogása meg a szennyvízszivattyú alig hallható bugása enyhített.

Őrá függesztették a tekintetüket, ő meg szerette volna azt mondani nekik, hogy nézzenek másfelé, mi a fenét néznek rajta, talán nyomorék!

Ezek szerint a végletes pesszimizmustól is elhatárolódnak a kérdezettek, de különösképpen így van ez a fennálló és a jövőbeni viszonyok elragadtatott dicséretét tekintve, ami kifejezi a reprezentatív minta visszafogott magatartását.

De nem mondhatta persze, mert csupán arról volt szó, hogy várták, hogy megmondja, mitévők legyenek most. Rettenetes tudás birtokába jutottak, és szükségük volt arra, hogy megmondja nekik, mit kezdjenek vele.

Miért én? Azért, mert — tetszik, nem tetszik — őt jelölték ki erre a pozícióra.

www.nelegybeteg.hu - Zsoldos Bence weblapja

Mert d volt az ötletek embere, mert elveszítette az öccsét valami furcsa dolog miatt, de legfőképp azért, mert valami homályos módon, amit sohasem fog teljesen megérteni, Nagy Bill lett belőle.

Beverlyre pillantott, de hamar el is fordította a tekintetét a lány szeméről, amiből nyugodt bizalom áradt. Beverlyre pillantva különös érzés támadt a gyomrában. Ideges reszketésféle.

Túlságosan nyersnek hallotta a hangját, túl hangosnak. Egész r-r-rendesnek látszanak. Nagyon egyszerű, hogy miért ült Ben mellett: mert Ben elég árnyékot szolgáltatott neki, ahol meghúzhatta magát. Az arca aprónak, elgyötörtnek és aggodalmasnak látszott — akár egy vénemberé.

A szippantóját a jobb kezében tartotta. Aznap egy régi szemüveget viselt. Előző nap ugyanis Henry Bowers egyik barátja, a Gard Jagermeyer nevezetű, hátulról odament Richie-hez, amikor Richie épp kijött a Derry Fagylaltbárból, kezében egy tölcsér pisztáciafagyival.

Richie a csatornába röpült, a tölcsér kiesett a kezéből, a szemüveg meg a szemétől vett búcsút. A szemüveg bal lencséje eltörött, az anyja meg egészen begurult, és nemigen akaródzott elhinnie Richie magyarázatát.