Karcsúsító kiment ruhák

A fekete ruhadarabok 50 felett is új életre kelnek a változatos kiegészítőkkel

250 font, és szeretne fogyni

KÖTÉNY A magyar férfi felsőruhák több évszázados alakulásában a keleties elemek hangsúlya a feltűnő, a magyar és a keletebbi női öltözetek között azonban jelentős szerkezeti eltérés alakult ki.

Az oszmán befolyás alá került balkáni népeknél a salvár nevű bő bugyogó és a kaftánszerű anteri voltak a női öltözet meghatározói. A tőlünk keletebbi, délebbi – főleg pravoszláv vallású – szláv népeknél pedig a tunikaszerű, hosszú ingre csavart lepelszoknya, illetve az elölről és hátulról felkötött, két kötény hatását keltő Gavazzi, M.

Öltözködj előnyösen! Karcsúsító tippek molett hölgyeknek

Ezekkel szemben – a nyugati kereszténység déli–délkeleti határán – a magyar női öltözet már a kora középkorban is a nyugati befolyásnak engedett, és nyugati jellegét mindvégig megtartotta, így a 16– A korabeli szóhasználatban a szoknya a bokáig érő ruha megnevezése volt, amibe beleértették a derékrészt is. Ujjas szoknyának nevezték, ha ujjai is voltak. A 16– A köznép asszonyai azonban sokfelé továbbra is használták a derékkal egybeszabott szoknyákat.

Az ilyen ruhafélék legrégiesebb változatai a magyar nyelvterületen a Nyitra megyei szoknyás mellrevalók vagy ezek párhuzamai, a hétfalusi csángó nők válltól bokáig egybeszabott hámos rokolyái Fél E.

Tovább Karcsúsító ruhák moletteknek?

A szoknya és a mellrevaló elválásának fokozatait mutató Pozsony, Nyitra, Hont megyei és erdélyi adatok egészen századunk fordulójáig követhetőek. Ekkor az elválás utolsó stádiumát képviselő, a különféle anyagokból szabott, de összevarrt pruszlikos szoknyát, pl. Egyes esetekben azzal is számolnunk kell, hogy a mellény utóbb, másodlagosan kapcsolódott a szoknyához azzal a céllal, hogy pl.

Máskor pedig arra volt hivatott, hogy a – helyi ízlésnek megfelelően megnyújtva a felső test hosszát – a derékvonalat a csípőre süllyessze.

10 nyári ruha tipp kánikulában - Stílus csevej Anettel

Erre a Nyitra megyei Bényből láthatunk példát. Mire azonban a mellényes szoknya ilyen szerepeket töltött be, már alsóbb ruhává karcsúsító kiment ruhák a derékra rögzített, különálló felső szoknyák társaságában.

Ez utóbbiak a különálló mellénnyel és más ruhafélékkel, pl. A blúzszerű, könnyű ujjasok csak az újabb típusú öltözetekben kaptak fontosabb szerepet. A felsőrésztől elvált alj már többnyire derékon gallérba fogott, egyenes, párhuzamos szélű lapokból állt. Az ilyen szabású szoknyákat elöl rendszerint összevarrták.

Karcsúsító tippek moletteknek

Számos hazai adat bizonyítja azonban, hogy a gallérba ráncolt szoknyát elöl nyitva is hagyhatták, és azt, hogy az európai szoknyát kímélő paraszti gyakorlat – miszerint a szoknya szárnyait elöl a derékba visszatűrték – a magyar asszonynép előtt sem volt ismeretlen. Kós Károly – felföldi magyar–szlovák és Belgrád környéki délszláv párhuzamokban találta meg e szoknyaviselési mód határait.

fogyás vészhelyzet

Számos földrajzilag elszórt, így pl. A kazáriak vagy távolabb, a Szamos és a Küküllő vidékének magyar és velük érintkező román asszonyai szinte napjainkig így viselték szoknyájukat. Éppen az erdélyi, torockói vagy a mezőségi felakasztós fersing, leginkább azonban a kalotaszegi muszuly, ill. A kék vagy fekete muszuly színes belső posztószegője, abája, mikor a szoknya sarkait elöl az övbe felakasztják, kifelé fordul.

Ez a szegés, a muszulyposztó a múlt század végére kiszélesedett, és ekkorra kiszínesedett jellegzetes hímzésével vált híressé Kós K. Kós Károly – – Zelenin és Manninen közlései alapján – az orosz, ukrán és a keleti-tengeri finn népeknél ismert téglalap alakú, csípő köré csavart és széles övvel derékra szorított lepelszoknyák és a nyugati típusú szoknyák ütköző zónájaként Moldva és a Havaselve északkeleti részét tünteti fel.

Itt a csángók között, de a Keleti-Kárpátok szorosain át nyugatra, a Nagy-Szamos forrásvidékére is benyomulva és pl. A lepelszoknyát korábban kerekítőnek nevezték, manapság azonban már csak románul – karcsúsító kiment ruhák erős, fekete gyapjúszőttes, katrincának, ha finomabb anyagú, fotának emlegetik.

fogyni hoodia

Talán a turnűr hatására azonban még a kalotaszegi muszuly alatt is fogyás polip miatt viseltek, hiszen a szoknya az elmúlt évszázadokban általában másféle szépségideál szerint formálta a női körvonalat. Így közrendű asszony legfeljebb morvai- faj-londis- vagy rásaszoknyát varrathatott a szabóval, és szoknyáját sem ezüst- sem aranycsipkével nem díszíthette BAZML Zemplén vm.

Az abroncsokkal, csípőpárnákkal harang alakúvá szélesített szoknya használhatatlan volt a paraszti életformában. A korábban súlyos szövet- és posztószoknyák helyett azonban a falusi nők között is a könnyebb anyagokból bővebbre ráncolható vászon- gyolcs- ünnepre finomabb pamutvászon szoknyák lettek kedveltek.

Ezeket már nem szabóval, hanem esetleg varróasszonnyal varratták vagy házilag készítették, így szabásuk, karcsúsító kiment ruhák, arányaik nem követték a kurrens divatot, s múlt századból megismert nevük is tájilag eltérő karcsúsító kiment ruhák. A Dunántúlon a ráncos pentel, a Rinya, Dráva mentén a vászonbikla, az ormánsági, szlavóniai magyaroknál pl.

Ajánlott termékek

Ezeket a rendszerint már hazai manufaktúrákban szőtt, sok esetben északi vagy balkáni eredetű, könnyű vásznakból varrt felsőszoknyákat karcsúsító kiment ruhák rokolyának nevezték. Összefoglalóan ezzel a szóval különböztethetőek meg a szabók készítette, divatos szoknyától, amelyet – néhány szegényebb tájon – a A fehér női öltözet, a gyolcsrokolya a Leggyakrabban az alsószoknyák számának szaporításával érték el a divat diktálta szoknyabőséget, amelynek szélessége társadalmi rangjelző lett: csak az viselhette, akinek nem kellett benne dolgoznia, szegényebbje legfeljebb csak ünnepekre készült fel a szertelenül bő szoknyában.

A parasztasszonyokat – a nyugatabbi országokban már korábban is – egyre inkább bevonták a saját földön, az új növényi kultúrákat meghonosító mezőgazdasági { Ez a jelenség a Természetesen a szoknya anyaga továbbra is vallott viselője pénztárcájáról: nem kékfestőből, kartonból, kásmírból, vékony 69 fogyás, hanem nehéz lyoni selymekből, Bécsben vásárolt borokátból varrták pl.

A Mezőségen házilag is megszőtték maguknak, ha másként nem jutottak hozzá Tőkés B. A szoknyát ritkábban csak korcba húzott madzaggal fogták a derékra, ahogy ez a magyar nyelvterület déli sávjában sokfelé szokásban maradt.

Gyakrabban azonban gallérba rögzítették a szoknya ráncolását: darázsolással – mint a kalotaszegi muszulyt – vagy apróra fogott tűránccal, századunk elejétől általában szélesebb, lapos ránccal. Sióagárdon ujjukat belül végighúzva kigömbölyítették, majd a napon vagy kemencében szárították Varga M.

Fekete ruhadarabok 50 felett: új életre kelnek a változatos kiegészítőkkel

Általánosabb volt azonban, hogy – esetleg kemencéből kivett forró kenyérrel – a ráncot, rakást élesen levasalták. Egykor a szoknyák belső szegése, bélelése volt szokásban, a Másutt a sujtás vagy pl. A fodor – a korabeli divat jellemzője – csak a múlt század végén kapott szerepet a szoknya aljának díszítésében. A székely nők keskeny szelekből derékra ráncolt szoknyái hosszát pl. Míg századunk fordulójára a mezővárosi és falusi módos parasztréteg asszonyai országszerte az éppen divatos hosszú és szűkebb szoknyában jártak, a falusi asszonynép sokfelé továbbra is kitartott a bő szoknyák mellett, s a szoknya rövidsége, bősége is a parasztos viselet jellemzője lett.

WhatsApp A fekete ruhadarabok eleganciát kölcsönöznek Kötve hiszem, hogy valaha eljön az a nap, amikor a fekete szín kimegy a divatból. Nincs ruhadarab, kiegészítő vagy cipő, mely ne mutatna briliánsan, ha koromfeketében pompázik.

Hazai forrásaink nem tájékoztatnak arról, hogy pl. Azt sem tudjuk hitelt érdemlően, hogy a A hagyományokhoz erősebben ragaszkodó tájakon – így Nógrád megyében is – fennmaradt az emléke, hogy { Az irodalom segítségével megidézhető múltban a megkopott ünneplők országszerte mint köznapló felső- majd alsószoknyák szerepeltek. A Fekete-Körös völgyében pl. Nyilvánvalóbb a szoknya szerepváltása azokon a vidékeken, ahol a fehér női öltözet hosszasan tartotta magát.

Az egykor a göcseji hosszú alsóingen felsőruhaként viselt vászonpéntő vagy a sárközi, alig egy százada még felsőszoknya, a csárdás pöndő így lett alsóruhává az időközben színesre váltott újabb divatú szoknyák alatt. Az ilyen szoknyaféle alsóruhaként is megőrizte egykori szabását, lehetett vállpántos vagy melleses is, amilyet pl. Az alsószoknya külleme akkor lett igazán fontos, amikor a Századunkra az ünnepi alkalmakra felkészített lányok, fiatalasszonyok alsószoknya-viseletének tájilag eltérő szabályai alakultak ki.

A pendelytől fölfelé haladva karcsúsító kiment ruhák alsószoknyák rendszerint egyre hosszabbak és egyre szélesebben rakottak voltak, a legfelsők csontra keményítetten, mereven álltak. Az karcsúsító kiment ruhák öltözetek dísze volt a habfehér, csipkés, fodros alsószoknyák elvágólagosan rendezett alja, máshol pedig az alsószoknyák kivillanó, korhoz és alkalomhoz illően színes szegése. A polgári divat az es évektől, a turnűr megjelenésével, újabb követési lehetőséget kínált fel a vidéki asszonynépnek is: a derék karcsúsítását és a csípő kidomborítását.

karcsúsító ruha

Bár a csípőpárnák már a Amint az es években az alsót láttatni engedő abroncsos krinolin a polgári öltözködésben, a rövid, bőszoknya a parasztöltözetekben tette szükségessé a női alsónadrágok használatát. Ennek korábbi, hátul nyitva hagyott formája a múlt század végén megjelent főleg a polgárosultabb nyugat-dunántúli tájakon, pl.

kevin newman fogyás

Vas megyében – mégis jobbára csak a gyöngyösbokrétás színpadi rendezvények révén szokott hozzá az alsónadrág viseléséhez az as évek falusi leányifjúsága. Ekkor a magyar váll itáliai a fogyás jele mutatott: szögletes nyakkivágása volt, egyforma hosszúságú eleje és háta derékig ért.

Elöl horgokba, karikákba bújtatott zsinórral – nyakig zárt ingváll felett – fűzték a derékra. Olykor a köténygallérral leszorítható deréktoldása is volt. Mint Európában másutt is, nálunk is, idővel a fűző és váll lényegében összeolvadt, és a magyar váll – főként halcsontos merevítésével, ám felsőruhaként – a francia fűzőhöz igazodott. A merevített váll használata nem kötődött társadalmi ranghoz, már egy es árszabás szerint szolgálóknak is készítették BAZML A köznép körében azonban általánosabbak maradtak a puha mellényfélék, akárcsak a szomszédos stájer, osztrák területeken, ahol közel azonos időben a merevítetlen Brustfleck és a Leibl egyszerű, parasztos mellrevaló volt.

Fölébe változatosan alakítható szabású, esetleg a szoknyával egybe is szabott felsőrész illett, és nem a nyakig zárt ingváll. Kedveltek lettek a német szabók műhelyében készült és paraszti körökben is gyorsan terjedő, az as évektől már karcsúsító kiment ruhák lajbik, amelyek – kecskeméti adatok szerint – a férfimellényekhez hasonlóan gombolódtak.

A másik új mellényféle, a pruszlik pedig az as években már konfekcionált tömegáru volt a balkáni kereskedők országunkat átfogó bolthálózatában. Korábbi jellemzőikből helyenként mást és mást válogatva variálódott, formálódott ki a 18– Közöttük találunk karcsúsító kiment ruhák a legrégiesebb, egyetlen darabból és a két darabból szabott, hátul is fűzött típusra, leggyakoribbak azonban a három darabból szabott mellények, melyek két oldalvarrása a mellény hátlapjára esik a karöltőből induló, a derékközép felé haladó egyenes vagy ívelt szabásvonallal.

Volt, ahol a mellények – a szoknyától való elválás jeleként – megtartották a deréktoldást.

Lehet, hogy érdekel