Fogyás jön ki a quetiapin

Posztolta csütörtök, január Az orvosok azt mondják, lehet, hogy bipoláris vagyok. Már nem ketyeg. Felrobbant a bomba Vagy épp csak most kezdődik?! Akkor még nem tudtam értelmezni.

Mindenesetre miután megtörtént, hazajöttem és felkerestem a terapeutámat.

Ketilept Milyen típusú gyógyszer a Ketilept filmtabletta és milyen betegségek esetén alkalmazható? A Ketilept hatóanyaga a quetiapin nevű vegyület.

Összesen kb. Hisz remekül voltam, a nyár után a napsütéses ősszel éppúgy. Sokat dolgoztam, amit mindig is nagyon élveztem, hisz szeretem a szakmámat.

3 hónap alatt 30 kg fogyás! Garantálom!

A munkám miatt voltam külföldön is, itthon megszerveztem egy három napos konferenciát, közben írtam a tanulmányaimat, készültem egy előadásomra, szóval a szokásos. Az egyetlen módja annak, hogy a szervezetem elég egyértelműen tudtomra adja a kritikus időszakokban, hogy túlzásba viszem a hajtást, az az volt, ha már nagyon vérzett a nyelőcsövem. Jellemzően ezekben a periódusokban mindig érzékenyebb, de kevés alvással, sok dohányzással, és némi alkohollal terhelve nem volt semmi csodálkoznivaló mindezen.

Sajnos nem vettem a lapot, hanyagoltam, s nem mintha csupán ezen múlt volna, de a történtektől datálható, hogy ha nagyon, és szünet nélkül pörgök, már nem a reflux okozza a legnagyobb veszélyt. Szóval leültem beszélni a pszichiáteremmel. Igyekeztem részletesen mindent elmesélni abból az éjszakából, mindent, amire csak emlékszem, s próbáltam visszaadni azt is, amit a többiek elmondásából raktam össze.

Azonnal hívta a rég elfeledett farmakológusomat. Én addig ott ültem és nevetgéltem, míg konzultáltak. Kínomban s egyúttal örömömben: pont ezt akartam elérni. Hogy újra kapjak valami orvosságot. Gondoltam megint néhány hónapra, mint fogyás jön ki a quetiapin Csak azt éreztem, hogy ez most sok volt, s hogy eljött az a pillanat, amikor be kell lássam, ebből egyedül nem tudok kijönni. Ez a probléma már nem Zsombor, mint ahogy anno sem Igor volt az. Annyi, hogy a probléma most épp Zsombor köré csoportosul.

Igaz, makacs vagyok, de most megijesztett, hogy AKKOR mások is megláthattak volna, s azok aztán elmondják megint másoknak, s tovább, míg végül az is tudni vél majd mindent, aki nem is ismer.

És amit én magam sem tudok. Sajnos az is jogos félelem volt, hogy ami történt velem azon az éjjelen, az netán egy szimptóma, és van neve… Nna nézzük csak a naptárat… Hmm, ez tisztán jó két hónap.

Érdemes szednem a kvetiapint? (Seroquel, Kventiax, Ketilept, stb. ) Részletek lent.

Igaz, beterveztem egy-két előadást, le kell adni egy cikket angolul, s apropó, most már tényleg meg kéne rendesen tanulnom németül, no de belefér majd. Semmi gond, rákoncentrálok, nem alszom annyit, minden csak okos időbeosztás kérdése. Határidőre lazán megírom a szakdolgozatomat, csak jól jöhet egyszer még az a másoddiploma. Aztán telnek a hetek, s elkezdem ezt, folytatom amazt, de nem tud enni, és még mindig lefogy? be semmit.

Azt viszont kezdem elölről… Még szerencse, hogy nem akarok én már magánéletet, pontosabban férfit s érzelmeket egy napon ne említsünk. Igazából imádom a konfliktust, keresem, addig sasszézok, míg csak szembe nem jön és el nem talál, a lehető legnagyobb támadási felületen, amit csak nyújtani tudok. Igen, igaz, jó, elmondom, de nincs semmi vész: pár hete itt volt Zsombor… Tudom, már több, mint két éve, hogy semmi közünk egymáshoz.

Na és ultra zsírégető mátrix Hatalmasat keféltünk a liftben, Istenem, na ezekért a pillanatokért érdemes ééélni.

• Lupus és a fogyás képtelensége
• Azért mert mellékhatásként feltüntetik, nem biztos, hogy te is hízni fogsz a gyógyszertől.
• Tisztelt Kérdező, Ez így tökéletes.

Aztán hazament, azóta viszont eltelt egy hónap, s mindjárt indulunk Kassára, a konferenciára. Természetesen ott lesz, hát pont ő ne lenne ott… Anno, Jesszusanyám, már három éve, ezen az összejövetelen ismerkedtünk meg Ha nem hazudok magamnak, azt kell mondjam, össze akarok jönni vele, csak egy kicsit, na.

Előre szólok. Ó ugyan már, hogy majd fájni fog… Neem, ez már rég nem olyan, veszíteni valónk nincs, a szex pedig olyan pótolhatatlanul állatias, hogy a fogyás 72 hagyná ki. Neem, tényleg, oké-oké, vigyázok magamra, jó, írok sms-t, de nem lesz semmi gáz.

A bipoláris zavar kezelési lehetőségei

Nem kell azt annyira komolyan venni, nem lesz itt semmi baj… Ezzel a szöveggel persze senkit nem nyugtatok meg. S azért Igornak bejelentem, hogy a rettegett vágyódás elkerülhetetlen szituációkat szülhet majd, gondoljon rám… Péntek reggel nyolckor indulunk, mert jó lenne időben kinn lenni. A hét elég sűrű volt, úgyhogy alig volt idő pihenni.

Egész éjjel dolgozom, szokásosan ki van centizve minden teendő. Alvásra már nem jut idő, de sebaj, a Az út jól telik, pörgök, egyszerűen esélytelen, hogy aludjak kicsit. Ahogy átérünk Szlovákiába, úgy érzem magam, hogy végre, hosszú idő után megint ott leszek majd, ahol igen régen nem voltam.

Még akkor sem, ha csak egy határ választ el. Olybá tűnik, a Föld bármely pontjára hamarabb és könnyebben el lehetne jutni, mint Kassára. Ami egyébként Zsombor szülővárosa. Ahogy közeledünk, rátapadok az ablakra és igyekszem raktározni a látványt, az illatokat, a hangulatot, az emberek arcát, és megérteni azt a környezetet, ahova én soha nem fogok tartozni.

Teljesen felspanol, hogy itt lehetek, ilyenkor senkinek esze ágában nem volna aludni. Teszünk néhány megállót, aztán sötétedéskor már ott is vagyunk. Éber vagyok, kb. A tudatom kicsit más, a saját testem határait valahogy máshogy érzékelem ilyenkor, na most igazán érzem, hogy létezem. Megpillantom Zsombort. Nem olyan már, egy-két percig reálisan látom, aztán ne hallgassatok rám, bárhogy értékelem őt, meg hát, bárhogy is legyen, mégis csak ő az. Állófogadás, kollégák, néhány Becherovka és már helyben is vagyunk.

Épp csak szóba elegyedünk a szeretett lénnyel, mikor beúszik a képbe az én drága, kacér barátnőm, Szonja. Róla röviden annyit, hogy általában leküzdhetetlen vágyat érez az iránt, hogy mindig, minden társaságban ő legyen a királylány. Zsombor pontosan tudja, mit gondolok én minderről. És azt is, hogy a legnagyobb problémám ezzel az attitűddel valójában az, hogy magaménak vallhatom… De Szonja sajnos nem is itt követte el a hibát, hanem ott, hogy — mai napig fene érti az indíttatását — eldicsekedett egyszer: hozta már úgy a sors, hogy egy csettintésébe került volna, hogy lefeküdjön Zsomborral.

Persze az után, hogy mi már nem voltunk együtt. Törvényszerűen Zsombor mindezt értetlenül fogadta, mikor tolmácsoltam felé, nálunk milyen őszinték egymással a barátok… Nyilvánvalóan rendkívül kicsinyesnek és unintelligensnek találtam a lány viselkedését velem szemben, függetlenül cm fogyás, jól látta-e a helyzetet, vagy sem, de nem foglalkoztam fogyás jön ki a quetiapin, hisz ezt a két embert még csak egy légtérben sem láttam soha.

A helyzet viszont most kellemetlen, mert én mindig küszködni fogok, valami természetellenes módon, mindezek ellenére, hogy Szonját barátnőmként tarthassam meg. De egy ilyen érzékeny tudatállapotban egy fél mozdulattal elintézem az estét. Kettejük látványától azonnal jön az asszociáció, abból pedig az undor és az önkéntelen mozdulat. Tehetetlen Zsomborunk legnemesebbjét, látszólag teljes mértékben indokolatlanul, úgy rúgom le, hogy utána nem kérdés, aznap este már nem vágyik a társaságomra.

Az ivászat folyik tovább, valahol a Ő mindig észnél van, most is próbál meggyőzni, hogy vigyázzak magamra, és azonnal menjek aludni. Nincs könnyű dolga, mert nem vagyok fáradt, sőt. Még a szobában is rohangálok fel s alá, s az épp aktuális kutatási eredményeimről referálok szegény szobatársaimnak, a szükségesnél, szokásosan, sokkalta nagyobb hangerővel.

Három óra alvás. Hajnalban szégyenérzet, hogy atyaég, mit műveltem. Másnap előadást tartok, utána otthonról hozott pálinkát iszunk, a nap — ezúttal békés - társas fogyás jön ki a quetiapin telik. Fogyás jön ki a quetiapin rám tör valami kimerültség, de erőt veszek magamon, s el is múlik.

Bár tudom, hogy pontosan tudja mindig, mikor kell velem ilyen határozottan kommunikálni, akkor nem hatódom meg a helyzetfelismerésétől. Vacsora után megyünk a társasággal táncolni. Ott már gyakorlatilag nem iszom, körülöttem mindenki részeg. Mégis a táncpartnereim próbálnak csitítani: fele ilyen tempóval, kérlek, nem tudlak követni!!! Ezek szerint nagyon pörgök. Közben hívogatom, hol vagy már? Végül megjelenik, és a táncparkett, ill. Nem durván, de határozott mozdulattal eltol, kicsit már úgy kezel, mint a veszett kutyát: csak egyértelmű kulcsszavakkal és félreérthetetlen mozdulatokkal lehet megértetni velem, hogy ő irányít… Mármint hogy nem én????

Balra nézek, s bár ezt a látványt igazán nem akarom elraktározni magamban, mindig előttem lesz: Szonja ott illegeti magát. Amikor a vele kapcsolatban érzett frusztrációmra gondolok, amelyet talán nevetséges túlzásként értékelhet a kívülálló, a mai napig saját magamat is taszítom. Ő, s a jelenség maga, számomra az árulást jelképezi, és nem szeretem, ha a szemembe mosolyogva maradvány templom fogyás. Mint ahogy előző este, úgy Szonja valójában most sem tesz semmit, azon kívül, amilyen, de megint csak egy ebhez hasonlatosan… előtör belőlem a pavlovi reflex, csak most nem verekszem… Most elpattan valami… Nem akarok senkit látni.

Otthagyom őket, majd Méra barátnőmmel két szót váltva fogyás papír módon azt hazudom neki, hogy kimegyek fogyás jön ki a quetiapin épület elé rágyújtani, egy perc, és jövök vissza. Na végre, sehol senki, akik ismernek. Egy fél doboz cigi, öngyújtó, telefon, a kabátomat benn hagytam ugyan, pulcsi sincs rajtam, csak egy ujjatlan felső, de sebaj, nem fázom.

El kell tűnnöm. Mindegy, hova, el, messzire, senki ne legyen ott, de legalábbis senki, aki ismerne. Tiszta az agyam, fel tudom mérni az útvonalat, nyirokcsomó duzzanat súlycsökkenés haladok. Érzékelem a környezetet, és fel tudom mérni a veszélyt. És a hőmérséklettel is tisztában vagyok, mert látom a leheletemet.

Nem fázom, jól esik a friss levegő, nagyon erős fogyás jön ki a quetiapin, abszolút ura vagyok a helyzetnek, erős vagyok, még az ördög is velem van. Ha valamit, hát ezt nem viselem el. Nincs szüksége rám, bírja nélkülem… Sőt, visszautasít.

Úristen, mi történik, itt vagyok, ahol ő született, ebben a városban. És nem tudom, Kassa mely részén laknak. Csak azt tudom, melyik irányból jött ma este. Nem baj, a lényeg, hogy ki, kifelé már innen, ki végre, ki a városból, ne is lássam… már a Košice tábla után közvetlenül.

Láncban szívom a cigiket, mint ilyen felfokozott helyzetekben általában. Út közben már a negyedik autó áll meg, hogy felvegyen. Van, aki gurul mellettem türelmesen, többször megáll, aztán tétovázik, hogy tudna segíteni. Egy kocsiban részeg emberek ülnek, de nem reagálok a hívásukra, így egy idő után ők is otthagynak.

Kvetiapin (más márkanéven Ketilept, Kventiax, Seroquel)

Nem is értem, mitől van ekkora forgalmam. Na nem, köszi, megoldom egyedül. Egyébként is pökhendi és bizalmatlan vagyok. Elfogy a fogyás jön ki a quetiapin.

Felhívom Igort, de nem veszi fel. Meg hát van egy kisfia, lehet, ők már alszanak. Hívom Greget, aki már Andalúziában él.

Ő sem veszi fel. Lemerül a telefonom. Hát nem tudok senkivel beszélni, aki tényleg ismer engem? Ez rendszeres lelkiállapot a múltból, amikor a szakadék szélén eszembe jut még, s meg akarom keresni azt, vissza akarok menni ahhoz, aki tudja, ki vagyok, aki ismer, milyen voltam rég.

Hát most egyedül. Egy biztos, hogy azokat az embereket én látni sem akarom, akik ott vannak, ahonnan eljöttem az imént. Egy pillanatra sem akarom őket látni, mert éget. Azok engem csúfosan elárultak. Aztán jó egy óra s mégis visszaindulok. Kiderül, hogy Gergő és Méra már kerestek, hívogattak, kimentek a városba is, de hiába.

Beérek a szórakozóhelyre, szembejön Laci. Megfogja a kezem, s ahogy észleli, mi történt, kijózanodik. Rögtön hívja Emese barátnőmet, szerintük összefagytam, dörzsölgetnek, kapok a derekamra egy pulcsit azonnal, s közben idegesen kérdezgetik, de hát hol voltál??

Tetézem a feszültséget, húzom őket, hogy elmentem és dugtam hat szlovákkal, ne aggódjatok már. Közben nagyon figyelek, hogy ne nézzek még egyszer arra a k. Kiszaladok, Laci, Emese és Gergő utánam… A következő másfél órában ez megy. Ez a három ember nem érti meg, hogy nem kell velem foglalkozni, hogy hagyjanak már engem békén, semmi pánik, csak egyedül akarok lenni.

Rángatnak, én valahogy mindig kiszabadulok, de nem sikerül elfutnom. A hely előtti parkolóban folyik mindez. Az autók mögött, a drótkerítés tövében fetrengek a földön, ők fel-felrángatnak, elképesztő, hogy még ezt sem lehet.